Eltelt két év egy gyermekkel és sok tapasztalattal többen vagyunk.
Tavaly el kezdtem tanulni, szerencsére volt segítségem itthon, drága jó anyukám itt élt velünk egy évet. Így elkezdtem tanulni heti kétszer 3,5 órát. Rájöttem, hogy ez az ami hiányzott az életemből mármint nem a tanulás maga hanem, hogy csináljak valami mást is mint hogy itthon vagyok a gyerekekkel és "csak" erről szóljon az életem. Bármennyire is szeretem a gyerekeimet de úgy éreztem hogy ebben a család projektben elvesztem. Mindig csak a többiekért vagyok, róluk szól minden és én elvesztem. Amiket régen szerettem nem csinálom, nem találkozok emberekkel, mert mikor is? Persze mondhatja bárki hogy csak akarni kell de néha nem elég az hogy akarod. el is kell határozni magad arra hogy törődsz magaddal is.
Így aztán ebben az évben is folytatom a tanulást és el kezdtem kreativitásom kiélni. Igen lehet hogy így a gyerekekkel kevesebbet játszom vagy kevesebb időt töltök, de ahhoz több türelmem legyen mindenkihez, jobban érezzem magam úgy érzem ez kell.
Az első projekt amibe bele vágtunk (persze a gyerekekkel mert azért nem maradhattak ki ők sem) a karácsonyra hangolódás jegyében készül. Mindig is szerettem volna a karácsonyi készülődést kiélvezni, hát most időben elkezdtük már múlt héten :). Nemsokára mutatom az eredményt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése